Könnyed tavaszi sorok

Pődör György

Más ez a szellő, és szebb ez a fény,
mert nap mosolyog a fák tetején.
Mint a hinta, inganak az ágak,
és kint a tavasz illata árad.

Barackfák rügye pislog az égnek,
a szirmok, mint csillagocskák égnek.
Kicsi kelyhükben édes a varázs,
ezt zümmögi a méh meg a darázs.

Patakvíz csobban, zöldell a partja,
bólint a fűzfa, törzse még tartja.
Kint a virága kétlaki, csalfa,
hajlongó sátrán selymes a barka.

Szárnyával csapdos, vidám a lepke,
szép röpte jelzi, nagy ám a kedve.
Ibolyakék ég magasa várja,
lent sok virág kelyhét neki tárja.

Hangyányi létben is nagy az öröm,
ott játszadoznak aprócska rögön.
Mindenkinek akkora a világ,
amekkorára szívével kilát.

A rétek füve még csupán arasz,
de gólyalábon sétál a tavasz.
– Más ez a szellő, és szebb ez a fény!
Fütyüli rigó a fák tetején.

Forrás: poet.hu