Az orosz–ukrán háborúból fakadó ijesztő és bizonytalan helyzet idehaza is sokakból vált ki rettegést, szomorúságot és erős szorongást. Mit tehetünk azért, hogy ne készüljünk ki teljesen lelkileg?

Február 24-én Oroszország megtámadta Ukrajnát, azóta a szomszédunkban háború van. Nem lehet tudni, hogy Magyarország mennyire van veszélyben, kell-e féltenünk az életünket, az egészségünket vagy hosszú távon a gazdaságunkat. Az viszont egyre jobban látható, hogy ez a nagyon ijesztő és bizonytalan helyzet sokakból vált ki rettegést, szomorúságot és erős szorongást. Mit tehetünk azért, hogy ne készüljünk ki teljesen lelkileg?

Először is: ismerjük fel, tudatosítsuk, hogy mit érzünk, és érezzünk együtt magunkkal. Teljesen érthető, ha valaki most extrém mértékű szorongást, aggodalmat, reménytelenséget él át. Érdemes megfogalmazni magunknak, mivel kapcsolatban hogyan érezzük magunkat, és elfogadni, hogy ez egy adekvát reakció, amit a helyzetre adunk. Nem szabad bagatellizálni, és nem kell úgy tenni, mintha nem viselne meg minket. Akkor sem, ha másokon azt látjuk, hogy könnyebben kezelik a helyzetet.

Az énvédő mechanizmusok most sokat segíthetnek

A pszichológusok már nagyon régóta tisztában vannak azzal, hogy az ember természetes működéséhez hozzátartozik az úgynevezett elhárító vagy önvédő használata. Sigmund Freud lánya, Anna Freud írta le először ezeket részletesen, és bár ma már sokkal többet tudunk róluk, az ő fogalmai még mindig hasznosak.

Az énvédő, megküzdési mechanizmusokat nem tudatosan alkalmazzuk, és arra szolgálnak, hogy megvédjük velük magunkat a szorongástól; azoktól az érzésektől és gondolatoktól, amiket éppen nem tudunk elfogadni vagy feldolgozni. Mindenkire jellemzőek (különböző mértékben és formában), és sokszor segítenek abban, hogy mentálisan egészségesek maradjunk. Ugyanakkor, ha valaki élete nagy részében vagy akár folyamatosan így működik, az rengeteg kárt, pszichés zavarokat és testi betegségeket is okozhat.

Ha például párkapcsolati problémáink vannak, és éppen a munkahelyen vagyunk, akkor jó döntés egy időre félretenni azokat. Később viszont foglalkozni kell velük: megnézni, hogyan érezzük magunkat, mit tehetünk, esetleg segítséget kérni. Ha ehelyett folyamatosan hárítjuk a problémát, akkor természetesen soha nem fog megoldódni, és esélyünk sem lesz egy jobb életre.

Bizonyos elhárító mechanizmusok (amiket a pszichológusok kevésbé érettnek tartanak) a felnőtt életünkben soha nem hasznosak. Ilyen például a tagadás vagy a passzív agresszió. A tagadás a valóság teljes elutasítását jelenti: a mostani helyzetben azt, ha egyáltalán nem veszünk tudomást arról, hogy a szomszédban háború van. (Ez természetesen nem egyenlő azzal, ha néha tudatosan nem foglalkozunk a témával és próbálunk valami mást csinálni.)

Teljes cikkért látogasson el a következő weboldalra: https://24.hu/belfold/2022/03/02/orosz-ukran-haboru-erzelmi-reakciok-pszichologia/?fbclid=IwAR0fVM2U8vw7UtjYm0mrkkibj37AXo73e4CcBrc_KG6vGpHaD1UQHxLOMVE